♥Sasusaku♥mindörökké♥

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy rettentő unalmas hétfő reggel volt. Kakashi óráján ültek benn a diákok, aki próbálta elmagyarázni, hogy valójában hogyan is lesz a kisbaba. A gyerekek nem bírták ki beszélgetés nélkül az órát. Sasukénak is elege volt már ebből, így hát beszélgetni kezdett a mellette ülő Sakurával…

- Ennél unalmasabban már elő sem lehetne adni, mint ahogy a sensei próbálja… Szinte csak rizsa az egész… Egyébként meg honnan veszi, hogy mi még nem tudjuk ezeket?! Kész röhej…

- Ö… Hát eléggé… Már 1 órája itt szenvedünk, de nem tudtunk még meg semmi újat… - válaszolt Sakura, aki egyetértett a felháborodott fiúval. Egyszer csak Rock Lee hátulról megpiszkálta Sakura hátát…

- Héj Sakura… Nem gondolod, hogy ez az óra gyakorlati oktatást is kíván?! Segítenél a felkészülésben? (PUFF)

- Mégis mit képzelsz magadról? Éppen egy beszélgetést szakítottál félbe! – vágta fejbe Leet Sakura, kinek az idegességtől majdnem szétrobbant a feje…

- Tehát… Az a legfontosabb – nyögdécselt Kakashi, hiszen ez neki is ugyan úgy ciki volt, mint másnak, de hát nem is értem, hogy mért őt kérték fel a feladatra…hihi… - hogy mindig használjatok óvszert… ö… igen. Szóval, hogy mindig védve legyetek a fertőzésektől… (csengetnek)

- Huh… Végre vége… Már nem bírtam volna sokáig… - ájuldozott Ino, aki folyamatosan Sasukét bámulta, és próbálta elképzelni, hogy milyen lesz majd az első… Közben Iruka előlépett egy papírral a kezében…

- Diákok! Ma lesz a szereposztás a jövő heti színdarabra. Mindenkinek kötelező megjelenne… Nincs választási lehetőség! Szóval ma 2-kor a tornateremben. – azzal kiment az osztályteremből.

- Sasuke?! Nem jössz le ebédelni? – kérdezte Sakura

- Ö… De! Szívesen! – válaszolt a fiú. Nem sokkal később már régen az ebédjüket falták. Az ebédlő teljesen üres volt, mert senki sem szokott rögtön a 6. óra után ebédelni.

- Jó ötlet volt Sakura, hogy most jöjjünk enni, mert legalább most nincs tömeg, és hely is van…

- Én mindig ilyenkor járok le enni… Éppen ezért…

- Tényleg? Eddig mért nem szóltál?

- Hát ö… mert nem kérdezted?!

- Hümm… Akkor ezen túl jöhetnénk együtt ebédelni… nem gondolod?

- Ö… - pirongott a lány – Rendben… - azzal folytatták az evést. Mire befejezték, már fél 2 volt, de még nem mentek fel a tesiteremhez, hanem megvárták a parkban Narutot.

- Szerinted sikerülni fog neki? – kérdezte Sasuke, miközben leült egy padra.

- Mi és kinek?

- Hát Narutonak, hogy elmondja Hinatanak, mit érez iránta.

- Micsoda? Nekem erről még nem is beszélt…

- Valóban?

- Ühüm… - válaszolt a lány, aki folyamatosan a tavat bámulta. Még folytatták a beszélgetést egy darabig, majd elindultak a tornaterem felé.

- Cső hirdetőtábla fej! Úgy is én fogom kapni a főszerepet… Ne nagyon reménykedj… - gúnyolódott Ino, aki olyan biztos volt a sikerében, mint még senki más.

- Tudod ki a hirdetőtábla fej te szőke ciklon… Majd adok én neked… - ugrott rá Sakura Inora, és verekedni kezdtek…

- Elég legyen! – szólt rájuk Iruka – Ino! Sasuke! Ma csak ti gyertek velem… Ti vagytok az első részben a főszereplők!

- Háhá! Megmondtam… - szólt lenézően Ino, majd Sasuke karjába karolt, és elindultak… Sakura egy darabig titokban követte őket, és hallgatózott:

„Ino, te leszel Kikyou, Sasuke, vagyis InuYasha szerelme…”

- „Ino, te leszel Kikyou, Sasuke, vagyis InuYasha szerelme… Ino, te leszel Kikyou, Sasuke, vagyis InuYasha szerelme…” – lebegett ez a mondat Sakura szemei előtt, majd sírva berohant az egyik sötét szobába…

- Hogy lehet, hogy ő kapja pont ezt a szerepet? Miért pont ő?

Miért? – szipogott a lány, majd az ajtó hangos becsapódására lett figyelmes. – Hagyj békén!

- Héj Sakura?! Mi a baj? – aggodalmaskodott Naruto

- Az, hogy Ino kapta a főszerepet… Kikyou szerepét, aki InuYasha szerelmét alakítja… InuYasha történetesen Sasuke…

- Sakura?! Nem mondod komolyan, hogy ezért sírsz?

- …

- Nem ismered a történetet?

- Nem… - szipogott tovább a lány

- Még nincs veszve semmi… Lehet, hogy te fogod Kagome szerepét kapni…

- És az mért jó?

- Ajj.. Hiszen a történet végén InuYasha belé szeret, és Kagome is viszonozza ezeket az érzéseket… Szóval… Ja… És Kikyou csak Kettejük közé akar állni…

- Tényleg? Ezt most komolyan mondod?

- Persze! Na ne sírj már… - ölelte meg Naruto Sakurát

– Köszi Naruto!

- Ugyan… - majd kimentek a szobából. Addigra már a kis megbeszélésnek is vége volt…

- Sakura?! Mit csináltatok ketten a sötétben Narutoval? – kérdezte gúnyosan Ino, aki még mindig Sasuke karjait fogta, ám a fiú nem tűnt túl lelkesnek…

- Semmi közöd hozzá! – válaszolt Sakura, aki egy titokzatos mosollyal kísérte mondatát. Sasuke egy kicsit csúnyán nézett a lányra, ám amikor meglátta a könnycseppeket a szemében rögtön tudta, hogy mi a baja…

- Eressz már el! Mi vagyok én?! Valami lámpaoszlop, vagy Teddy maci, akit ölelgetni kell? – húzta ki a kezét Ino karjai közül, aki csalódottan kullogott el a helyszínről Shikamaru után… Iruka sensei ismét eléjük állt…

- Sasuke! Sakura! Most ti gyertek velem! – azzal el is indultak a tanító után, aki valamin erősen gondolkozott… - Sakura… Neked jó képzelő tehetséged van… Segítenél nekem valamiben?

- Ö… Persze, de miben?

- Valahogyan le kéne rövidíteni a darabot… Holnapra megcsinálnád?

- Rendben… - válaszolt neki a lány, majd kezébe vette a papírokat…

- Szóval – kezdte el ismét Iruka – Sakura, te fogod Kagome szerepét játszani…

- Tényleg?! – örvendezett a lány

- És az miből áll? – kérdezte Sasuke

- Kagome az egész darab főhősnője… Többek között Kikyou vetélytársa… Vagyis csak olyan szempontból, hogy a „kegyeidért” „versengenek”… Te, amikor először találkozol Kagoméval, még ellenszenves vagy, mert nagyon hasonlít Kikyoura, aki 50 évig egy fához szegezett…de… az idő múlásával lassan-lassan belészeretsz…

- Király nekem… - szólt nagy lelkesen Sasuke

- Szóval… az igazi megbeszélés csak holnap reggel lesz… Ez egy olyan felkészítő volt. Sakura, akkor légyszives holnapra készítsd el a rövidebb változatot… Holnap találkozunk… Szervusztok! – köszönt el a sensei, és már ki is nézte következő áldoztát. Naruto és Hinata kapta Miroku és Sango szerepét, Rock Lee pedig Kouga szerepét… Ezek a fontosabbak…

Miután elment Iruka, Sakura átnézte a papírokat…

- Wááá! Ez nagyon sok… Kizárt, hogy holnapra végezzek vele…

- Ha akarod, akkor szívesen segítek! – ajánlkozott Sasuke

- Hát… de nagyon fárasztó lesz… Csak akkor gyere, ha tényleg segíteni szeretnél.

- Tényleg segíteni szeretnék. És tudom, hogy hosszú lesz, ezért már most elkezdhetnénk.

- Rendben van. – azzal elindultak Sasuke lakása felé. Mikor odaértek, lepakoltak az asztalra, és csináltak maguknak enni valót, hogy közbe ne keljen kiszaladgálniuk érte.

- Tehát… akkor kezdjük! Az… első jelenetnél még csak azt kéne szemléltetni, hogy InuYasha és Kikyou egymásra támadtak…

- Nem azt kéne, hogy jóban voltak? Mert akkor a közönség nem fogja érteni…

- Igazad van… Szóval… Akkor jóban vannak, és utána Naraku, aki úgyszintén az ékkövet akarja megjelenik mindkettőjüknek egymás alakjában. Kikyout halálosan megsebesíti, Inut meg megtámadja… Azután… Várjál… Ezt le kéne írni.

- De gondolkodj csak… majd én írom. – azzal elkezdte leírni amit eddig a lány mondott.

- De szépen írsz!

- Köszi… Na folytassuk!

- Rendben. Azután InuYasha el akarja lopni a 4 lélek ékkövét, és Kikyou ezért 50 évig egy fához szegezi, majd belehal sérüléseibe.

Utána jön Kagome a képbe, aki a 15. születésnapján beleesik a családi szentélynél épült kútba, így a középkori Japánba csöppen. Meglátta InuYashát a fának szegezve, és felébresztette 50 éves álmából.

- És mégis hogy ébresztette fel? Csókkal? – erre a mondatra Sakura hirtelen ránézett Sasukéra, de nem szerette volna most abbahagyni a történetet, ezért valami indokot kitalált…

- Ugyan… Ez nem Csipkerózsika meséje…

- Jól van na… Csak poénkodtam…

- Rendben van… Minden unalmas sztoriba kell egy kis poén! Folytassuk! Tehát ott tartottunk, hogy felébresztettelek,…ö… vagyis Kagome felébresztette InuYashát azzal, hogy a közelébe ment, mert az illata hasonlított Kikyouéhoz, aki Inut a fához szegezte… Közben Kaede anyó, Kikyou húga elfogatta Kagomét, mert nem tudták, hogy ki ő és honnan jött. Azután megtámadta őket ugyanaz a százlábú szörnyeteg, aki Kagomét a kútnál, mert az ékkövet akarta, ami Kagome testében születet újjá, ugyanis Kagome Kikyou reinkarnációja…

- Huh.. Szerintem együnk valamit… Ettől a történettől eléggé megéheztem… hihi Te nem vagy éhes?

- Ö… de! – azzal elkezdtek enni. Mire befejezték már este volt.

- Sakura? Haza mész aludni? – kérdezte Sasuke

- Hát… nem tudom, hogy mikorra végzünk… Attól függ

- Mert ha maradni akarsz, akkor keresek neked valami ruhát, amiben aludhatsz…

- Oké… Szerintem lezuhanyozok, és utána folytathatjuk.

- A fürdő a szobám mellett balra van. – Sakura hátra fordult, majd tapintatosan közölte a fiúval:

- Tudom…

Mikor belépett a zuhany alá csak azon tudott gondolkozni, hogy hogy fogják alakítani ezt a színdarabot… Ő és Sasuke alias InuYasha… Éppen végzett, amikor elfogyott a meleg víz, így kénytelen volt újra a fú társaságát élvezni. Törülközőbe csavarta magát, és visszament a szobába.

- Sasuke?! Akkor kaphatok valamit, amibe felöltözhetek?

- Ő… Persze… Találsz a felső szekrényemben pólót, meg valami nacit… - felelt a fiú, majd továbbírta az addig kitalált történetet… Addig Sakura Sasuke szekrényében kutatott, és egy olyan pólót talált, ami miatt kitört rajta a röhögőgörcs… Egy tök ari volt. Egy piros, szivecskés, hosszú póló, és egy rövid naci… Gyorsan felvette magára, majd Sasuke mellé ült.

- De aranyos vagy ebben a szerelésben! – ámuldozott a fiú

- Hihi… Köszi… - pirult el Sakura, de a következő mondat, ami megfordult a fejében az az volt, hogy vajon Sasuke hogy mutatna benne…

- Hümm… Na kitaláltál azóta valamit? Van ihlet? – kérdezte Sakura, aki egy újabb röhögőgörcs szélén állt.

- Hát… ami azt illeti igen…

- Na?

- Tehát… InuYasha meg akarja szerezni a lánytól az ékkövet, ám Kaede egy nyakláncot „ad” Inura, akinek így a „fekszik” szóval lehet parancsolni… Azután az ékkövet egy újabb szörny meg akarja szerezni, de Kagome a nyilával apró szilánkokra töri szét az ékkövet. InuYasha nagyon mérges, de kénytelenek együtt működni, hogy megtalálják a kő többi darabját. Az út alatt sok barátot szereznek, többek között Mirokut, Shippout, Sangót, és Miyougát. Sango és Miroku szerelmesek egymásba csakúgy, mint InuYasha és Kagome mintaz később ki is derül… - erre a mondatra ismét elpirultak mindketten – Azután… - próbálta folytatni a fiú, ám nem nagyon sikerült… - szóval… nagyon sok szellemmel kell harcolniuk… majd a legnagyobb ellenségünkkel… vagyis a legnagyobb ellenségükkel fognak megküzdeni, hogy az összes ékkőszilánk hozzájuk kerüljön, és hogy Naraku ne veszélyeztesse a falusi embereket. Később legyőzik, és szerelmük beteljesedik…

- Huh… Ez nagyon jól hangzik… - ábrándozott Sakura

- És mi legyen a vége? Mert konkrét véget nem írtam, csak annyit, hogy szerelmük beteljesedik…

- Hát… Én tartom addig a frontot… Menj! Te is tusolj le!

- Okés… - azzal Sasuke is elment zuhanyozni…

- Hümm… Hogy is legyen a vége??? Mondjuk, amikor … á… ez nem jó… Valami mást… Legyen kerek a történet… Utálom, ha egy sztorinak nem happy end a vége… - gondolkozott a lány miközben Sasuke már vissza is érkezet a szobába. - Gyors voltál!

- Hümm… Valóban? Sikerült valami? – kérdezte a fiú, miközben a haját törülgette.

- Szerinted mi lenne, ha Happy End lenne a vége?

- Ö… Nekem 8. Legalább kerek lesz a történet.

- Én is erre gondoltam – nevetett a lány

- Látszik… Egy rugóra jár már az agyunk is!

- Hihi…

- Figyi?! Már 11 óra… Nem kéne aludni? – ásított Sasuke

- De… szerintem is… ki kell holnapra pihenni magunkat… de… hogy fogunk aludni?

- Hát… mivel, hogy csak egy ágy van…?!

- Ö… jó…

- De ha gondolod, akkor én aludhatok a földön is!

- Ne viccelj Sasuke! A te lakásod… egyébként meg semmi bajom a együttalvással…

- Ha te mondod… - válaszolt a fiú, majd bemászott az ágyba – Te nem jössz?

- De mindjárt, csak iszok… Bocsi, csak ilyen kacsa vagyok… hihi

- Hihi – kuncogott a Sasuke is majd végül Sakura bebújt mellé az ágyba. A fiú átkarolta a lányt, majd így pihentek tovább…

- Sasuke?! Szerinted jól fog sikerülni a darab?

- Biztosan…

- Sasuke?!

- Tessék!

- Köszi, hogy segítettél megírni a szöveget… Nagyon sokat segítettél vele, mert szerintem még mindig azt írnám, ha te nem vagy.

- Ugyan… Nem tesz semmit… Te ügyes lány vagy… Megoldottad volna nélkülem is.

- Köszi, de azért jó hogy itt vagy!

- Pszt! Most már aludj! – simította végig gyengéden a lány arcát, aki ennek hatására még jobban átölelte Sasukét. Hamar elaludtak, hiszen fárasztó nap volt ez a mai.

Másnap reggel bevitték Irukának az átdolgozást.

- Huh… El sem hiszem, hogy ezt ti csináltátok… minden esetre nagyon köszönöm…

- Á… Semmiség – méltatlankodott Sakura, majd elindultak mindketten az osztályterembe.

Azon a héten nagyon sokat gyakoroltak, és már nagyon várták a fellépést. Igaz, kicsit izgultak ugyan, de az mellékes.

Itt is volt a nagy nap. Mindenki a saját, kézzel készített jelmezében szerepelt…

- Sasuke?! De aranyos vagy kutyafülekkel… hihi… - kuncogott Sakura, miközben a fiút öltöztette.

- Hát… te sem panaszkodhatsz a zöld extramini szoknyáddal… - válaszolt a fiú, aki rendesen méregette a lányt a szemeivel.

- De ez a paróka akkor is túlzás… Nagyon hülyén áll a fekete haj?

- Nem… éppen ellenkezőleg… Nagyon jól áll… Aranyos vagy… - tűrt el egy tincset Sasuke a lány arcából, majd Sakura megfogta a kezét, és mélyen a szemébe nézett… Valószínűleg valami megzavarhatta a gondolkodásban…

- Sasuke, gyere… Mindjárt kezdünk…

- Remélem, hogy nem fogom elfelejteni a szövegemet…

- Biztosan nem…

És elkezdődött a szereplés… Minden néző izgatottan ült a színpaddal szemben. Az első rész hibátlanul előadták. A második felvonás előtt egy 20 perces rövidke szünetet tartottak, amíg mindenki kipiheni magát…

Következett a második rész… Az eső fele megvolt… Már a végénél tartottak, amikor Sasuke leblokkolt…

>Kagome… Tudom, hogy sok minden mentünk együtt keresztül…(hosszú szünet)… és… ne haragudj rám, ha bántottalak… nem fizikailag…hanem szóban… Tudom, hogy mennyire fáj… de…<

- Mi a baj Sasuke? Nem is így van a szöveg… - suttogta Sakura

>Sakura! … Én szeretlek!< - azzal odalépett a lányhoz, és megcsókolta… Igaziból…

„Sakura??? Engem a darabban Kagoménak hívnak… és különben is… Nem úgy volt, hogy nem lesz benne csókjelenet?” –gondolkodott a lány, miközben Ino legszívesebben kitépte volna az összes haját… Szinte felforrt a dühtől… A közönség tombolt…

- HÚÚÚ!!! HÚÚÚ!!! – bejött mindenki újra, és meghajolt… A szereplők nem vastapsot, hanem acéltapsot kaptak… Mindenki nagyon boldog volt, hogy ennyire jól értékelték a színdarabot, de legfőképpen Sasuke és Sakura, hiszen ők voltak az értelmi szerzők. Miután visszavonultak az öltözőkbe, Sakura mindenhol Sasukét kereste, hogy együtt ünnepeljenek a sikerért, ám sehol sem találta…

- Naruto?! Nem láttad Sasukét?

- Nem… De nagyon ügyes voltál… hihi

- Köszi… Hallod Naruto?! Sikerült?

- Ugyan mi?

- Hát elmondani Hinatanak, hogy mit érzel iránta…

- Jaaa! Hogy az! Ö… Igen… hihi

-Akkor jó! És te is ügyes voltál…

- Köszi…

- Na léptem… Szia! – Sakura csak egy helyen gondolta, hogy ott meg fogja találni Sasukét. Pezsgő helyett narancslevet, meg két poharat vitt a kezében, és bekopogtatott a fiú szobájába…

- Hahó! – de senki sem nyitott ajtót… Mivel, hogy az ajtó nyitva volt, ezért gondolta, hogy bemegy…

- Sasuke?! Itthon vagy? Mindenki ünnepel! Gyere te is… - azzal belépett a szobájába, és látta, hogy a fiú az ablakban ül, még mindig InuYashás jelmezben…

- Sasuke?!

- Elfelejtettem a végén a szöveget… Olyan béna vagyok…

- Jaj! Dehogy vagy! Mindenkivel megesik! Csak egy valamit nem értek… - majd letette az asztalra az italt és a poharakat…

- Hogy mért Sakurát mondtál Kagome helyett, mikor azt akartad mondani, hogy „Kagome… Én szeretlek”?

- Eh? – lepődött meg a fiú – Tényleg ezt mondtam volna?

- Ühüm… - bólogatott a lány

- Hát… Biztos azért mondtam, mert lehet, hogy van valami alapja…

- Hümm? – nézett Sasukéra hirtelen a lány…

- Hehe – kuncogott Sasuke, majd felállt, és elindult a lány felé. Mikor elé ért átkarolta a derekát, magához húzta, majd immár másodszor megcsókolta. Sakura nagyon elpirult… - Most mondjam el még egyszer? Rendben van… Akár milliószor is elmondanám, és ki is kiáltanék az ablakon… Szeretlek!

- Én is szeretlek Sasuke! – Majd most már Sakura csókolta meg a fiút.

Mindkettőjüknek nagy kő esett le a szívéről, hogy már elmondták egymásnak azt az igaz érzést, amit a szívükben éreztek… de az élet nem állt meg, és ők is haladtak tovább az élet ösvényén.

 

Vége